Hazánkban 2003 óta van lehetőség mediációra, azaz a jogviták nem bírósági úton való törvényes rendezésére, melynek alapját a 2002. évi LV törvény  tette lehetővé.

 

A mediátor egy objektív, a konfliktusban és annak kimenetelében nem érintett külső személy, aki ért a konfliktuskezeléshez, kézben tartja a vita menetét, esetenként akár megoldási lehetőségeket is kínál, a felek perpatvarát konszenzuson alapuló, békés légkörű tárgyalássá formálja.

A mediátor a bírósági tárgyalásokra tanúként (az általa mediált ügyekben és feleket illetően) nem idézhető be.

 

Cél minden esetben a konfliktusban érintett felek egyezségének elérése, majd írásba foglalása.

 

Ugyanakkor a mediáció és a mediátor maga nem foglalkozik

• a múltbéli sérelmekkel, a "bűnös" keresésével,

• a hozzá forduló felek személyiségjegyeinek feltárásával,

• a felek interperszonális kapcsolatainak megváltoztatásával.

 

A mediáció 

• A jövőre fókuszál

• •A mediátor a konfliktusban álló feleket egyenrangúan, elfogulatlanul, objektíven kezeli és képviseli
  •A mediátor egyszerre irányítja a figyelmet az érdekekre és az igényekre
  •A mediátornál a feleknek bizonyos előre megfogalmazott viselkedési szabályokat be KELL tartaniuk (pl. nem tehetnek a másikra sértő megjegyzéseket, nem hagyhatják el váratlanul a mediáció helyszínét , nem ordibálhatnak, stb.)

• A mediátor ösztönöz, sokszor megoldási perspektívákat vázol, korábbi hasonló ügyek tanulságaival szolgál, ebből nagyon sokat profitálhatnak a felek (én magam jogszabályi ismereteimmel egészítem ki mindezt)

 

A mediációs eljáráshoz szükséges a felek közös akarata (hogy részt vegyenek a mediációs ülésen),  az elhatározásuk, a hitük abban, hogy képesek megegyezni egymással.

 

A mediáció legtöbbször már abban is hatékony előrelépést nyújt, hogy maga a mediátor "magyarról magyarra" fordítja a felek álláspontját, s hogy jelenléte miatt a kommunikáció hangneme, légköre megváltozik a felek között.

Természetesen egy jó mediátor nemcsak jelen van, és "megállapodásra bír" (facilitál), hanem önmaga is nagyon aktívan tereli a feleket a megoldás, a megegyezés irányába kommunikáció technikákkal, probléma kezelő módszerekkel.

 

A mediációhoz nincs szükség bizonyítékokra, tanúkra, ügyvédekre, a nagymamára, a kiskutyára.

 

A mediáció akkor is választható, ha a peres eljárás már megkezdődött, de a bírósági tárgyalások nehézkesen haladnak. Sőt, bizonyos esetekben (pl. rosszul sikerült bontóper, nehézkesen vagy nem jól működő kapcsolattartás a gyermekkel, stb.) az ítélet meghozatala után is lehetséges mediátorhoz fordulni, majd -bizonyos esetekben- ezzel az egyezséggel visszatérni a bíróságra, hogy az az egyezséget hagyja jóvá. 

Bizonyos esetekben (pl. ha a szülők nem tudnak megegyezni válás során a kiskorú közös gyermekek felügyeleti jogáról, a kapcsolattartásról), maga a bíróság is elrendelhet kötelező mediációt a felek számára (2014. március 15. óta).  

​