Fontos tudni, hogy a hatályos törvények szerint ma Magyarországon házasságot hivatalosan csakis bíróság bonthat fel, illetve érvényteleníthet.

Mi történik akkor a válási mediáció során? Mi értelme van a peren kívüli eljárásnak?

 

Válás esetén a mediáció célja az önkéntes, mindkét fél számára elfogadható, életvitelszerűen fenntartható egyezség kialakítása. (Figyelem! A jogilag „közös megegyezéses” válás önmagában még nem azt jelenti, hogy a felek valóban megegyeznek a bíróság előtt, hanem annyit tesz, hogy a házasság felbontására nem a tényfeltárás módszerével kerül sor, illetve a tárgyalóteremben a megegyezés a peres eljárásban sokszor nagyon döcögve, izzadva, harcolva születik meg,  a végeredményt tekintve nem teljesen megnyugodva távoznak a felek.) Tehát, amennyiben nincsen mediáció (és ez nemcsak a válóperekre igaz), még a „nyertes” fél is érezheti úgy, hogy ő bizony nem ilyen babaruhát szeretett volna, hiszen egy „kívülről, a feje fölül kapott” ítéletet kell betartania.

 

A felek és a mediátor által aláírt egyezség a bontóperi keresettel együtt (is) beadható a bíróságra, és a felek kérik annak a bíróság általi jóváhagyását, illetve végzés szintre emelését, mely aztán ítéletté válik. (Magyarul: kérik a bíróságot a válás kimondására az adott feltételekkel.)

 

A mediátornál létrejött megegyezést –amennyiben az nem ellentétes az érvényes törvényi szabályozásokkal- , a bíróság elfogadja, és a házasságot felbontja (akár már egyetlen bírósági tárgyalóteremben tett látogatással is, ha nincsen közös kiskorú gyermek!)

Ezáltal nem szükséges ügyvédi közreműködés, amely meglehetősen költséges, és a felek közötti eltérő álláspontokat sok esetben tovább élezi. Elismerem, és nagyra becsülöm a (jó) ügyvédek munkáját, tudását, de lássuk be, az ügyvéd nem a felek kapcsolatát, jövőbeli nexusát, hanem saját ügyfele (és sokszor a maga ügyvédi presztízse) érdekét tartja szem előtt.

Továbbá ne feledkezzünk el arról a pszichés teherről sem, amelyet egy bontókereseti eljárás jelent a feleknek, és számoljunk az idővel is, ahányszor és ameddig tart a válási folyamat  bírósági épületében. (a tárgyalásokra beidézik a feleket, akár szabadságot is ki kell venni, a mediátorral lehet időpontot egyeztetni.)

 

Sokan kérdezik tőlem, lehet-e szépen válni? 
Én úgy gondolom, amit lehet, az inkább a kulturált, a másik további életét, lehetőségeit nem aláaknázó, a másikon, a közös gyermek(ek)en nem bosszút álló válás lefolytatása. 
Lássuk be: a válás kudarc, fojtó bánat és kín, idegeskedés, procedúra, anyagi kiadás.
Akkor is, ha utána megkönnyebbülést hoz. Akkor is, ha alapos indokkal, hosszas megfontolás alapján döntöttünk így.
Annak is, aki kezdeményezi, annak is, aki elszenvedi. Kudarc, hiszen egykori reményeinket, vágyainkat, terveinket kell sutba dobnunk. 
Ha mégis szép volt a válás, azoknak talán nem is kellett volna elválniuk. Inkább párkapcsolati mediációra menniük, és megmentetni a megmenthetőt. Vagy felvállalniuk, hogy mégiscsak ragaszkodnak a másikhoz, és dacból, "divatból" nem a bontóperi papírokat aláírniuk.
Ha viszont mindenképpen muszáj válni, legyünk tisztességesek.

Ez a szerelem, a vonzalom elmúltával, a közös célok megszűnésével is lehetséges.

 

Félreértés ne essék: alapvetően házasság / tartós kapcsolat és prevenció párti vagyok, azaz szeretem megjavítani, megmenteni, amit csak lehetséges, illetve megelőzni a konfliktusok totális elmélyülésését. 

De sosem mindenáron, gyáván, megalkuvón, nem olyan módon, hogy az igazából senkinek se legyen megfelelő, a helyzetet megerőszakolva, a probléma robbanását elodázva.

 

Saját munkám során sok-sok olyan emberrel találkozom, akik azért halogatják (akár már 10 éve is!) az adott párkapcsolat lezárását, a bontópert, mert bevallásuk szerint nagyon félnek az újtól / az esetleges anyagi csődtől /egy másik lehetséges kapcsolattól / és még ezer másik mumusuktól, de szerintem leginkább saját maguktól.

Ám tapasztalataim szerint ilyenkor már a hógolyóból lavina lesz: a házasság annyira elmérgesedik, a helyzet annyira elromlik, hogy igen nehéz kultúrált és korrekt keretek közé terelni a folyamatot. 

Úgy vélem, érdemes felelősen, kellő ideig és módon mindent átgondolni.

Ami viszont kudarc, veszteség, nem működő kapcsolat, ott jobb, ha mindenki új esélyt kaphat.